A drámaíró Vörösmarty

A Salamon király 1827. június 24-i, soproni előadásának a színlapja
A Salamon király 1827. június 24-i, soproni előadásának a színlapja

Vörösmarty nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint az eredeti magyar dráma megteremtését. Színműírói eszménye Shakespeare volt, az ő királydrámáit tekintette követendő mintának a Salamon király (1826) című fiatalkori darabja írásakor is.

A Csongor és Tünde kézirata
A Csongor és Tünde kézirata

A történelmi drámák után és előtt Vörösmarty kitérőt tett a mese világába, 1830-ban fejezte be drámai költeményét, a Csongor és Tündét. Forrása Gergei Albertnak a 16–17. század fordulóján keletkezett Árgirus históriája című műve, de szeme előtt lebegett Shakespeare Szentivánéji álma is.

A Czillei és a Hunyadiak kézirata
A Czillei és a Hunyadiak kézirata

Vörösmarty utolsó befejezett drámáját, a Czillei és a Hunyadiakat 1844-ben mutatták be. Kortársai megértették üzenetét: “Mert életünk hazánké, nem miénk.” Középpontjában országgyűlési jelenet van, és 1843–1844-ben is országgyűlés zajlott, amelyhez nagy reményeket fűztek.