Csipkelegyező készítés

Régészeti leletek bizonyítják, hogy legyezőt már az ókorban is használtak – rituális és praktikus célokra egyaránt. Az összehajtható legyezőt valószínűleg Kínában és/vagy Japánban* találták föl, innen került Európába, ahol évszázadokon keresztül szintén rituális kelléknek, illetve az elegáns hölgyek díszes – és praktikus – öltözékkiegészítőjének számított. Nem csoda, ha kialakultak „alternatív” felhasználási módjai is – mint például a legyezőnyelv,  hiszen „alig van könnyebb módszer az érzelmeket titkon, mások előtt észrevétlenül kifejezni, mint épen (sic!) a legyező különféle mozdulatai által.”

* ezt a vitát még nem sikerült eldönteni

A témáról bővebben:

A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek, Grétsy László bev. tanulmányával, Budapest : Ikva, 1991.

Kovács Ferenc, Rédei Judit, Tompos Lilla, Török Róbert: Fardagály és kámvás rokolya :  divat és illem a 19. században, Budapest : M. Keresk. és Vendéglátóip. Múz., 2010.