Gyöngyfűzés

Magyarországon a  reformkor idején már elterjedt a  gyári üveggyöngy:  az üreges, vékony falú cseh fújt gyöngy. A gyöngyszemeket vásárban, búcsúban súlyra mérve vették, és a gyöngysorokat házilag, helyi ízlés és divat szerint készítették. A városi viseletben általában csak 1 gyöngysort, a  parasztviseletekben viszont egyszerre többet viseltek. A reformkorban jelentős helyet foglal el nemzeti viseletünkben a párta is, amit gyakran gyöngyökkel  díszítettek.

A gyöngyfűzés keretében most Vörösmarty korához, illetve a „Hazádnak rendületlenül” tematikához kapcsolódva most elsősorban nemzeti színeinket használjuk. Vállalkozó szellemű látogatóink fülbevalót, karkötőt, valamint gyöngyös könyvjelzőt készíthetnek.

Fölfelé megy borban a gyöngy:
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
/Vörösmarty Mihály: Fóti dal/