Horgolás

Már az 1500-as évekből vannak források, melyek említenek egy horgoláshoz hasonlatos technikát.

Kutatások azt valószínűsítik, hogy a horgolás egy ősi kínai technikából fejlődött ki, mely ismert volt Törökországban, Indiában, Perzsiában és Észak-Amerikában is, és amely az 1700-as években jutott el Európába.

A ma ismert horgolástechnika a 16. században fejlődött ki, ekkor kezdtek el hurkolt csipkéket készíteni. A technika egyszerűsége miatt azonban feltételezhetjük, hogy a horgolás nagyon-nagyon régen, még az újabb kőkorban alakult ki, mégpedig a csomó nélküli, egyszálas fonásból.

A technika neve a készítéséhez használt horgas végű tűből eredeztethető. A horgolás eszköze egyetlen kampós végű horgolótű, mellyel a szemeknek nevezett, folyamatosan képzett hurkokat készítjük. Láncszemek vagy más néven levegőszemek horgolásával kezdünk meg minden munkát. A mintaképző elemet pálcikának, pálcának (régiesen lábnak) nevezzük. A horgolás ezeknek az alapelemeknek meghatározott módon való ismétlődéséből, összekapcsolódásából áll.

Forrás