A Nemzeti Casinót Széchenyi István alapította 1827-ben, 1830-ig Pesti Casinónak hívták. A Casino eredetileg nem exkluzív klubként jött létre. Minden évben kiadták az aktuális alapszabályokat, házirendet és a tagok névsorát.

Az egyesület célja:

„hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett díszes összegyülekezőhely, melyen főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes férjfiak, a társasági rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak vagy többféle politikai ujságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák”

A Nemzeti Casino igazgatósága többször fellépett politizálás ellen, ezt igazolja Kossuth Lajos esete, aki 1836-ban kérte felvételét az egyesületbe:

„a nemzeti casino tömérdek hírlapot hordatott és szép könyvtára volt, szerettem volna hasznukat vehetni”

Széchenyi személyesen kérte, hogy vonja vissza kérelmét, félt, hogy a bécsi udvar politikai lépésnek vélné. Kossuth visszavonult:

„…itt ön a házi gazda; én annak nézem, s nem szokásom oda tolakodni, ahol tudom, hogy nem szívesen látnak”

Szigorú szabályok vonatkoztak a kártyajátékra is, aki nem törlesztette a játék tartozását, kizárhatták.

Gróf Széchenyi István végrendeletében a Casinóra egy aranyserleget hagyott, és kérte, hogy

„minden esztendőben tartassék ott egy részvényesi ebéd s akkor az én emlékezetemre üríttessék ki az említett serleg, mely az akkori borok leghelyesebbikével legyen meg-s megtöltve.”