A modern polgári Magyarország kialakulásának történetében az 1825–27-es országgyűlés meghatározó jelentőségű eseménnyé vált gróf Széchenyi István közéleti fellépésével: a Pozsonyban összeült diéta kerületi ülésén tette nevezetes felajánlását a nemzeti nyelv művelésére, több társával együtt ekkor kezdte megszervezni a társas élet megteremtését előmozdító lóversenyeket és a klubéletet. A kezdeményezésekből idővel olyan intézmények jöttek létre, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Gazdasági Egyesület, és nem utolsó sorban a Nemzeti Casino, amely 1830-ig a Pesti Casino nevet viselte.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében gróf Széchenyi István reformtevékenységének állít emléket a Nemzeti Casino 1827 és 1860 közötti időszakát bemutató kiállításával.
Széchenyi a nemzeti fejlődést előmozdító „eszmesúrlódásnak” kívánt megfelelő teret biztosítani, amikor 1826 elején elhatározta egy Pesten alakítandó társaskör létrehozását. Hosszas előkészítés és aláírásgyűjtés után az első tanácskozást 1827. június 10-én tartották meg 46 tag részvételével a Vogel-ház első emeletén (ma Dorottya utca 5. szám). A részvénytársasági alapon megszervezett kaszinó formálisan 1827. augusztus 20-án alakult meg 175 taggal, a kezdeti nehézségek ellenére azonban a következő évtized során jelentősen megerősödött a társadalmi alapja: összesen 560 tagja, 56 000 forint tőkéje és évi 18 000 forintos költségvetése hamarosan a magyar társadalom kiemelt tényezőjévé emelte.[1]
Az Alapszabályban kimondott meghatározás szerint
„A’ Casinó nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egyesülete, mellyben azok tudományos és legfőképpen gazdasági ’s kereskedési tárgyakról beszélgetnek, vagy hasznosabb könyveket és Ujságokat olvasnak.”[2]
Széchenyi társadalomátalakító modelljében a kaszinó fontos eszközt jelentett, hiszen rendszerének egyik alapgondolatát, a társadalmi nyitottságot valósította meg azáltal, hogy rendi különbség nélkül lehetett tagja minden jobb nevelésű férfi. A belépés és a tagság feltételeinek szigorú szabályozása miatt viszont több alkalommal megesett, hogy elutasították egy jelölt kérelmét, vagy a nem megfelelő magaviseletű személytől megvonták a tagságot. A kaszinóban társalgót, játéktermeket, vendéglőt és egy bortárolásra alkalmas pincét is kialakítottak, utóbbit kifejezetten azzal a céllal, hogy a tagokat a kiváló magyar borokkal való kereskedésre ösztönözzék. A Nemzeti Casino helyiségei közül a könyvtárnak volt a legfontosabb szerepe a hazai művelődés előmozdításában. Alapjait Széchenyi István rakta le 1827-ben 338 kötetből álló könyvtárának felajánlásával, példájára tagtársai további 250 könyvvel gyarapították a könyvtárat. Az áldozatos felajánlásoknak és a nagy összegű ráfordításoknak köszönhetően 1834-ben közel 3 ezer kötet könyv, hírlap és folyóirat, 1884 végén már 7 393 mű 18 109 kötete alkotta az állományát.[3]
A Casino zavartalan működésének, sőt, egész fennállásának szükségszerű feltétele volt a politikamentesség megőrzése, és a bécsi központi kormányzat ellenszenvének elhárítása a kezdeményezés útjából. Jóllehet sikerült megnyerni tiszteletbeli tagnak többek között gróf Reviczky Ádám magyar udvari kancellárt és Klemens von Metternich birodalmi kancellárt, a magasabb körökben ennek ellenére változatlanul a központosító birodalmi törekvéssel szemben munkáló nemzeti és liberális intézménynek tekintették a kaszinót, ezért rendőri megfigyelés alatt tartották. Az összejövetelekről és a tagokról rendszeresen készített besúgó jelentések ma már felbecsülhetetlen értékű forrásai az intézmény történetének.
A Casino működésével összefüggő másik, hosszú időn át megoldatlan probléma az elhelyezés kérdése volt: a Vogel-ház után, 1830–1851 között a pesti Duna-part Rakpiacán épült Kereskedők Házát bérelték ki, később néhány évre újra az első székházba költöztek vissza, és csak 1859-ben kezdték használni a Hatvani utcában (ma Kossuth Lajos utca 5. szám) elhelyezkedő Cziráky-palotát, amely egészen 1944-ig szolgált a társasegylet székhelyeként.[4] Az épület súlyosan károsodott második világháború alatt, helyreállítására azonban már nem volt lehetőség, mert belügyminiszteri rendelet útján a Nemzeti Casino feloszlatásra került 1945-ben. Vagyona a Magyar Tudományos Akadémiára háramlott.[5]
„Az egykori Hatvani (ma Kossuth Lajos) és a Szép utca sarkán egy kétemeletes palota állt, melyet 1828-29-ben gróf Cziráky József számára Hild József épített. Az épületet 1859-ben vette bérbe a Széchenyi István által alapított Nemzeti Kaszinó, majd 1871-ben meg is vásárolta. Ezt követően bízták meg Yblt a palota átalakításával.”
forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum
Mint az egyik első kezdeményezés, a Nemzeti Casino kulcsszerepet játszott a gróf Széchenyi István alakja köré épült kultusz ápolásában. A törekvés tiszteletteljes példái az 1864-től évente megrendezett díszlakomák, ahol a serlegbeszéd mindenkori szónoka magasba tartotta Széchenyi végrendeletileg a kaszinóra hagyott aranyserlegét, majd kiürítette poharát a „legnagyobb magyar” felejthetetlen emlékére. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ezt a hagyományt újította meg 2010-ben. Minden évben egy nemzetközileg elismert tudóst vagy művészt kérnek fel arra, hogy tartson Széchenyi eszméihez kapcsolódóan egy időszerűnek ítélt témáról előadást, továbbá újra kiadták, immár összegyűjtve, egy kötetben az 1864–1944 között megtartott emlékbeszédeket.[6]
A Nemzeti Casino példájára Magyarországon és Erdélyben már az 1830-as években kaszinómozgalom indult, 1833-ból 28 társaskört ismerünk,[7] számuk pedig a továbbiakban csak még dinamikusabb növekedést mutatott: a reformkorban 143 településen összesen 171 kaszinóalapítás történt.[8] A kaszinók az idők során jellegük szerint egyre inkább elkülönültek, a dualizmus időszakában (1867–1918) főként társadalmi rétegenként és szakmai alapon jöttek létre. Széchenyi István kezdeményezésével az egyesületi élet alapjait rakja le, előmozdította a pártkülönbség nélküli társas szellem fejlődését, és a magyar nemzeti eszmét szolgáló közvélemény kialakulását.
[1] Gróf Széchenyi István Naplói III. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gróf Széchenyi István Összes Munkái, 12. Szerk., bev. Viszota Gyula. Bp. 1932. XLVII. és XLIX.; Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család története. III. köt. 1820–1920. Gróf Széchenyi István. Bp., 1926. 292.
[2] A’ Pesti Casino tagjainak A. B. C. szerint való feljegyzése és annak alapjai. 1828. 33. (Az idézetet betűhíven közlöm.) http://real-j.mtak.hu/10302/1/MTA_NemzetiCasinoEvkonyve_1828.pdf (Utolsó letöltés: 2018. május 22.)
[3] György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. I. rész. Hivatalos Statisztikai Közlemények. Bp., 1886. 68. és 70.
[4] Ilk Mihály: A Nemzeti Casino százéves története. 1827–1926. Bp., 1927. főként: 12–13. és 19–21. http://real-eod.mtak.hu/1565/1/57971.pdf (Utolsó letöltés: 2018. május 22.)
[5] Mázi Béla: A Nemzeti Kaszinó könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp., 1999. Kézirat. Mázi Béla (MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye) szíves közlése alapján.
[6] Széchenyi emlékezete. Serlegbeszédek a Nemzeti Kaszinóban, 1864–1944. Összeáll.: Anka László. Akadémiai Kiadó, Bp., 2010.
[7] Gróf Széchenyi István Naplói IV. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gróf Széchenyi István Összes Munkái, 13. Szerk., bev. Viszota Gyula. Bp. 1934. XLVII.
[8] Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon. Századok, 151. évf. (2017) 4. sz. 814.
/Lisztes Nikolett, MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye/